Az oldal 2020-tól nem frissül. Friss információkért látogasson el az alábbi oldalra: https://ojs.lib.unideb.hu/kitaibelia

Kivonat:

Abstract – Sea milkwort (Glaux maritima L.) is a broadly distributed species in the northern hemi­sphere, inhabiting primarily maritime habitats from the arctic to the temperate zones. It is also found inland in semi-arid and arid regions with saline soils. Its status in the Carpathian Basin has become very uncertain owing to the lack of known extant populations. To evaluate its current status, I review all known occurrences within the Carpathian Basin where this species has been recorded or collected, and report five new localities of the species in Hungary, all in the western part of the Great Hungarian Plain. I also analyze habitat relationships of the species using traditional phytosociological relevés. Review of species distribution data in the Carpathian Basin revealed that sea milkwort has undergone severe reduction in population number and disappeared from many localities. Currently, only a few populations can be found in this region: the Northern Carpathians in Slovakia and the western part of the Great Plain in Hungary. In Transylvania (Romania), only a single population has been reported recently suggesting the critical status of the species there. Features of the habitats confirm the halophytic nature of the species and its fidelity to wet saline meadows. Its common accompanying species are mostly broadly distributed, salt-tolerant plants. Heterogeneity of the samples in species composition suggests that sea milkwort is not a habitat-specialist species. Several of its common associates in Hungary are also found in sea milkwort habitats in Mongolia, Asia and Utah, North America. Based on the available evidence, sea milkwort shall be considered a severely threatened plant in the Carpathian Basin. Characteristics of the vegetation in its habitats do not explain its occurrence in mountainous environments.

Keywords: conservation status, distribution range, habitat characteristics, saline soils

Összefoglalás – A 21. század fordulójára vált ismertté a bagolyfűről, hogy nem csak aktuális kárpát-medencei elterjedése nem ismert, de magyarországi élőhelyi viszonyait sem tanulmányozta senki. E dolgozatban áttekintem a faj jelenlegi általános elterjedését, irodalmi és herbáriumi adatok alapján részletesen, tájegységenként felsorolom egykori és jelenlegi ismert termőhelyeit a Kárpát-medencében, köztük a nemrég megtalált új lelőhelyeket is. Az élőhelyi jellemzőket 10 társulástani felvétel elemzése és irodalmi adatok alapján foglalom össze. A bagolyfű a mérsékelt övi tengerpartokon és a szárazföldek kontinentális klímájú belső területein fordul elő, így elterjedése alapján cirkumboreális faj, erősen diszjunkt areával. A Kárpát-medencében jelenleg a Szepességben (Szlovákia), a Mezőföl­dön (Magyaror­szág) és Erdélyben (Románia) találhatók csak állományai. A korábban ismert erdélyi, felvidéki és hazai lelőhelyeinek nagyrészé­ről eltűnt, illetve az 1960-es évek óta nincs azokról semmiféle információ. A bagolyfű a Kárpát-medencében a szikes-sós talajú mocsárrétek növénye. Gyakoribb kísérőfajainak jelentős része sótűrő, eurázsiai vagy kontinentális elterjedésű mocsárréti növény. Hasonló jellegű élő­helyeken él Mongóliá­ban és Észak-Amerikában is. A nálunk előforduló társfajai közül több az Északi-Kárpátokban, Mongóli­ában és Utah-ban is megtalálható. Az eredmények alapján megállapítható, hogy a bagolyfű a 20. század végére a Kárpát-medence egyik ritka és veszélyeztetett fajává vált. Termőhelyei­nek növényzete nem nyújt magyarázatot arra, hogy a Dunától keletre miért hiányzik ez a faj.

Kulcsszavak: elterjedés, élőhelyi jellemzők, sós talajok, veszélyeztetettség

https://doi.org/10.17542/kit.26.10