Az oldal 2020-tól nem frissül. Friss információkért látogasson el az alábbi oldalra: https://ojs.lib.unideb.hu/kitaibelia

Krascheninnikovia ceratoides (L.) Gueldenst a presumable Weichselian relic species, in the Flora of the Transylvanian Basin
Badarau, Alexandru – Dezsi, Stefan – Coldea, Gheorghe – Groza, Gheorghe

Kivonat:

A Krascheninnikovia ceratoides (L.) Guldens a Palearktisz nyugati felében egy weichseli glaciális reliktumfaj. Ez a növényfaj az utolsó jégkorszak idején benépesítette az európai periglaciális sztyeppét és erdőssztyeppét. A palearktis nyugati felében még megmaradt néhány reliktum populáció, mint az észak-pontusi sztyeppéken, a kárpát-medencei elszigetelt erdőssztyeppéken, valamint Dél-Spanyolország, Algéria és Marokkó mediterrán sztyeppéin. Az Erdélyi-medencében csupán egyetlen lelőhelye volt ismert, mégpedig Borsaújfalu mellett, melyet Soó Rezső fedezett fel 1943-ban. A 1999-es évben felfedeztünk egy újabb Krascheninnikovia ceratoides lelőhelyet az erdélyi erdőssztyeppén, a Mezőség déli részében Mezősályi mellett. A borsaújfalui élőhely makroklímájában gyökeresen eltér az újonan felfedezett termőhelytől, amely az Erdélyi-medence legszárazabb déli felében található, ahol az évi csapadék mennyisége nem haladja meg az 550 mm-t. Ennek ellenére a két termőhely számos tekintetben  igen hasonló. Mindkettő délies kitettségű, meredek suvadásos domboldalon található, márgás alapkőzeten. A suvadások a lejtőalj geomorfológiája alapján igen régóta, feltehetőleg a Wechseli glaciális óta folyamatosak, ami állandó utánpótlást nyújt a suvadások létrehozta csupasz márgás felszín számára. Ez az a élőhelytípus, ami biztosíthatta a faj fennmaradását mindkét helyen.

A termőhelyek vegetációjára jellemző az Agropyron cristatum dominanciája, amely egy száraz sztyeppei – félsivatagi képet kölcsönöz mindkét területnek. Bár a Kochia prostata nem fordul elő egyik helyen sem, a cönológiai felvételek (1. táblázat) tanúsága szerint a növényzet az Agropyro-Kochietum prostratae Zólyomi (1957) 1958 társulásba sorolható fajösszetétele, fenetikai és ökológiai jellemzői alapján.

A két populáció egyedei a levelek morfológiájában jelentősen eltérnek. A borsaújfalui növények  levelei mindössze 3–4 mm szélesek (forma angustifolia Fenzl.), míg az új lelőhelyen az egyedek levelei jóval szélesebbek (6–8 mm; forma latifolia Miq.). Valószínű, hogy e különbségek eredete genetikai, aminek további vizsgálata fontos lenne.

A Mezősályi melletti új termőhely a borsaújfaluinál jóval veszélyeztetettebbnek tűnik a viszonylag kis populációméret (kb. 200 egyed), és a sokkal intenzívebb juhlegeltetés miatt.