Az oldal 2020-tól nem frissül. Friss információkért látogasson el az alábbi oldalra: https://ojs.lib.unideb.hu/kitaibelia

Kivonat:

Az elmúlt évszázadok erdőirtó és lecsapoló tevékenysége felgyorsította a Nagymohos szukcesszióját. Az 1980-as és 90-es évek összefüggő száraz időszaka periódusosan, majd tartósabban kiszáradóvá tette a lápot. Botanikai értéke csökkent, az úszóláp megszűnt. Kiterjedt gyomosodás jelentkezett. A vízpótlást a kezdeti években felszíni vízfolyásra alapozták. Ennek kapacitása nyáron kevésnek bizonyult. Tápanyagot is hozott a lápterületre. Az eutrófizáció csúcsa azonban a kiszáradással esett egybe. Tehát önmagában a csatornavíz nem okozhatta a kedvezőtlen jelenségeket. Később kútvízet alkalmaztak, de ennek mennyisége is kevésnek bizonyult, nem tudta megakadályozni a gyomosodást. A kétféle vízellátás kombinálásával biztositható volna a fűzIáp tőzegének állandó víztelítettsége. Ugyanakkor szükséges a terület talajvízszintjének emelése, csatorna-küszöb alkalmazásával. A feltöltődés fokozódása miatt legalább 0,5 ha-on az organogén üledék eltávolítása célszerűnek látszik, a nyílt víz menti nádas területén.