Botanikai-Természetvédelmi Folyóirat

Journal of Pannonian Botany

Az oldal 2020-tól nem frissül. Friss információkért látogasson el az alábbi oldalra: https://ojs.lib.unideb.hu/kitaibelia

Kitaibelia vol. 4 – no. 2. (1999) p.391-421.

Adatok hazai Nanocyperion-fajok ismeretéhez II. Iszapnövényzet-kutatás az ár- és belvizek évében Magyarországon
Molnár V. Attila – Pfeiffer Norbert
Cikk letöltése: [pdf] (17024 Kb)

Kivonat:

Az 1998-es és 1999-es évek időjárása következtében jelentős árvizek alakultak ki a Tiszán és olyan nagy kiterjedésű belvízi elöntés jött létre amire évtizedek óta nem volt példa Magyarországon. Mindez kedvező lehetőségeket teremtett az iszapnövényzet szórványos előfordulású, kevéssé ismert elterjedésű és életmódú, florisztikai és természetvédelmi szempontból egyaránt érdekes fajok tanulmányozásához. Különös figyelmet fordítottunk a belvizes szántókon kialakuló iszapnövényzet tanulmányozására elsősorban Belső-Somogyban és az Alföld északkeleti területén.

A szerzők részletesen tárgyalják a vizsgált Nanocyperion-fajok életmódjára, morfológiai változékonyságára, élőhelyigényére vonatkozó megfigyeléseiket. Az Elatine ambigua kárpát-medencei adatai az Eletine triandra kocsányos (f. pedicellata) alakjára vonatkoznak. Egyes lelőhelyeken a Lindernia procumbens-nek 1999-ben két „generációja” is fejlődött, a május-júniusban megjelent példányok magjaiból a nyár második felében újabb növények fejlődtek ki. Ez a jelenség az Elatine-fajoknál is valószínűsíthető. A legtöbb faj 1998-ban és 1999-ben tapasztalt fenológiai sajátságai jelentősen eltérnek a szakirodalomban olvasható adatoktól, mely szerint e növények júniustól augusztusig virágoznának. Valójában az Elatine-fajok, a Lindernia procumbens, a Schoenoplectus supinus, az Apium repens és az Astragalus contortuplicatus adott termőhely szárazra kerülésének idejétől függően május közepétől, június elejétől kezdődően a termőhely kiszáradásáig, de legfeljebb az első fagyokig (október-novemberig) virágozhatnak.

A Nanocyperion-fajok közül ma Magyarországon még közönségesek: Peplis porula, Cyperus fuscus, Lythrum hyssopifolia, Gnaphalium uliginosum, Potentilla supina, Juncus bufonius. Jelenleg nem tűnik veszélyeztetettnek a Schoenoplectus supinus, Schoenoplectus mucronatus, Limosella aquatica, Lindernia procumbens, Elatine alsinastrum és Elatine hungarica. Kissé ritkább előfordulású az Elatine triandra, melynek magyarországi archív herbáriumi adatainak túlnyomó többsége rizsföldekről származik. Valószínűsíthető, hogy a Pycreus flavescens visszaszorulóban van, csak három állományát sikerült megtaláláni. Kifejezetten ritka a Lythrum tribracteatum, mely a Tiszántúl négy pontján került elő és az Elatine hydropiper melyet mindössze egy lelőhelyen találtunk meg (ez ennek a fajnak a 4. hiteles magyarországi előfordulása). Az Elatine hexandra magyarországi előfordulása továbbra is kétes, annak ellenére, hogy Simon (1992) az Alföld keleti széleiről említi.

A trópusi-szubtrópusi Cyperus difformis észak és nyugat felé tovább terjeszkedik és most már nemcsak rizsföldeken hanem belvizes szántókon is megtalálható.

Lényegesebb új florisztikai adatok a Cyperus difformis dunántúli és a Juncus tenageia dél-dunántúli előfordulásának igazolása. A korábban Somogyból még nem közölt Schoenoplectus supinus-nak és a mindössze 2 helyről ismert Schoenoplectus mucronatus-nak számos állományát találtuk meg. A Kemenesháton megtaláltuk az eddig onnan még nem ismert Eleocharis ovata-t.

A 2., 4., 7–8.és 10–13. táblázatokban az ország különböző területein készült több mint 100 cönológiai felvétel található.

A rizsföldek és a belvizes szántók fajgazdag és „szép” iszapnövényzete véleményünk szerint azonban másodlagos, társulástani értelemben kevert jellegű.

Véleményünk szerint tehát a belvizek (és a rizsföldek) iszapnövényzetének fajai részben a „mocsári” iszapnövényzet fajai közül (Elatine spp., Schoenoplectus supinus, Alisma gramineum, Marsilea quadrifiolia és talán Lythrum tribracteatum) kerülnek ki részben az „ártéri” iszapnövényzet minden bizonnyal könnyebben terjedő, elfekvő magkészletű tagjai (Lindernia procumbens, Limosella aquatica, Cyperus fuscus, Gnaphalium uliginosum, Centaurium pulchellum, Potentilla supina, Juncus bufonius) közül verbuválódtak. E fajok rendkívül kedvező körülményeket találtak a belvizes szántókon és rizsföldeken meglehetősen elterjedtek ezeken az élőhelyeken. Az ártéri iszapnövényzet „nagy”, hydrochor terjedésű termésekkel, magokkal és/vagy tranziens magkészlettel rendelkező, a Bidentetea-ra vagy Glycerio-Sparganion-ra is jellemző fajai (Dichopstylis micheliana, Chlorocyperus glomeratus, Carex bohemica, Astragalus contortuplicatus, Apium repens) nem találhatók meg mocsarak friss iszapfelszínein, belvizes szántókon vagy rizsföldeken.