Botanikai-Természetvédelmi Folyóirat

Journal of Pannonian Botany

Kitaibelia vol. 25 – no. 1. (2020) p.57-78.

A Csepel-sziget fehérnyár-ligetei (Senecioni sarracenici-Populetum albae Kevey in Borhidi & Kevey 1996) / White poplar riparian forests on the Csepel-sziget, Middle-Hungary (Senecioni sarracenici-Populetum albae Kevey in Borhidi & Kevey 1996) (DOI: 10.17542/kit.25.57)
KEVEY Balázs
Cikk letöltése: [pdf] (1057 Kb)

Kivonat:

Abstract – In this paper the white poplar riparian forests (Senecioni sarracenici-Populetum albae) growing on the Csepel-sziget and its vicinity are described and characterized based on 25 phytosocio­logical relevés. These communities grow on loose fluvial sand and raw alluvial soils on the elevated parts of the lower river floodplain. They can readily be distinguished from willow gallery forests (Leucojo aestivi-Salicetum albae) which have no shrub layers and grow in habitats 1–1.5 m below the level of poplar forests on rather heavy and muddy soils. They differ also from the oak-ash-elm forests (Scillo vindobonensis-Ulmetum) growing in the upper floodplain. Certain – partly submontane – plants that are rare or completely absent in other parts of the Great Hungarian Plains may also occur in them, such as Anemone ranunculoides, Carex remota, Clematis recta, Crataegus × degenii, Crataegus nigra, Epipactis helleborine, Equisetum hyemale, Galanthus nivalis, Lathraea squamaria, Leucojum aestivum, Paris quadrifolia, Scilla vindobonensis, Vitis sylvestris. This association is classified in the sub-alliance Populenion nigro-albae Kevey 2008 in the syntaxonomical system.

Keywords: Hungarian Plains, multivariate analyses, riparian forest, Syntaxonomy

Összefoglalás – Jelen tanulmány a Magyarország középső részén levő Duna-ártér fehérnyár-ligeteinek (Senecioni sarracenici-Populetum albae) társulási viszonyait mutatja be 25 cönológiai felvétel alapján. Laza öntéshomok alapkőzeten és nyers öntéstalajon kialakult állományaik az alacsony ártér viszonylag magasabb szintjeit foglalják el. Faji összetételükkel és fejlett cserjeszintjükkel jól elkülöníthetők a mintegy 1–1,5 m-rel mélyebben fekvő, kötött és iszapos talajú, cserjeszint nélküli fűzligetektől (Leucojo aestivi-Salicetum albae), valamint a magasabb ártéri szinten fejlődő tölgy-kőris-szil ligetektől (Scillo vindobonensis-Ulmetum). Aljnövényzetükben egyes – részben szubmontán jellegű – növények is megje­lenhetnek, amelyek az Alföld egyéb tájain ritkák, vagy teljesen hiányoznak: Anemone ranunculoides, Carex remota, Clematis recta, Crataegus × degenii, Crataegus nigra, Epipactis helleborine, Equisetum hyemale, Galanthus nivalis, Lathraea squamaria, Leucojum aestivum, Paris quadrifolia, Scilla vindobonensis, Vitis sylvestris. Az asszociáció a szüntaxonómiai rendszer „Populenion nigro-albae Kevey 2008” alcsoportjába helyezhető.

Kulcsszavak: ligeterdő, Magyar-Alföld, sokváltozós elemzések, szüntaxonómia