Az oldal 2020-tól nem frissül. Friss információkért látogasson el az alábbi oldalra: https://ojs.lib.unideb.hu/kitaibelia

Kivonat:

Abstract: Himantoglossum adriaticum H. Baumann is a Natura 2000, CITES species and strictly protected plant in Hungary. During my field work (1992–2016) I realized some similarities in the characteristics of the habitats where the plant grows, so I wanted to know the land use history of the areas in question. The H. adriaticum population of Keszthely Hills was studied the longest time. There were annually 7–78 inflorescences between 1992–2016. Recently two further localities were found in Keszthely Hills. They grow in the edges of grasses used earlier as pasture, minor roadside verges and nearby abandoned vineyards. The largest population can be found in Sümeg region, majority of the individuals are along a paved road. Among the estimated 1000–2000 individuals 10 (2012) to 214 (2014) flowered. In Kőszeg, the lizard orchid grows in abandoned vineyards and in old traditional orchards. The maximum number of inflorescences was 165 (2016). In Bakony Hills its habitats are vineyards and orchards abandoned approximately 50 years ago. The size of H. adriaticum population here is nearly the same as in the Keszthely Hills. Four out of the five populations are growing on sites used as vineyard or orchard already in the years of the First Military Survey. The only exception is the population of Sümeg region. Every habitat is threatened by spontaneous forestation, but the species is able to find new habitats, so we do not worry about the drastic decline of the individuals in Hungary.

Key words: abandoned vineyards, land use history, Orchidaceae, roadside verges, size of populations, traditional orchards

Összefoglalás: Az adriai sallangvirág (Himantoglossum adriaticum H. Baumann) Magyarországon foko­zottan védett, közösségi jelentőségű növényfaj. Hazai állományait 1992 óta vizsgálva, a területek egyes sajátosságainak hasonlóságait észleve, fordult érdeklődésem a lelőhelyek tájhasználat története irá­nyába. Az általam legrégebb óta nyomon követett populáció a Keszthelyi-hegységben található, ahol 1992 és 2016 között 7 és 78 között változott a virágzó egyedek száma. Újabban két kisebb állománya is előkerült a fajnak a hegységből. Az állományok egykori legelő szegélyében, földút mentén, illetve szőlők közelében vannak. A legnagyobb populáció a Sümeg–Tapolcai-háton található, nagyobbrészt a közút szélén. A megfigyelt években mintegy 1000–2000 egyedből a virágzó példányok száma 10 (2012) és 214 (2014) között váltakozott. Kőszegen, a város szőlőhegyén magánkertekben, extenzíven kaszált parlagokon és gyümölcsösökben találhatóak, ahol összesen akár 165 (2016) virágzó tő is lehet. A Ba­konyban kb. 50 éve felhagyott szőlők és gyümölcsösök helyén találhatók, az állomány nagysága kb. a Keszthelyi-hegységivel azonos. A hazai öt állományból négy helyen van, ahol (vagy a közelében) már az I. Katonai Felmérés idején (1783–84) szőlő- vagy gyümölcsöskert volt. Ez alól csak a Sümeg–Tapolcai-háton lévő populáció kivétel. A sallangvirágok számára a legjelentősebb veszélyeztető tényező a be­cserjésedés, de a faj képes új helyeken megjelenni, bízhatunk állományainak fennmaradásában.

Kulcsszavak: felhagyott szőlők, hagyományos gyümölcsösök, kosborfélék, populáció méret, tájtörténet, útszélek