Botanikai-Természetvédelmi Folyóirat

Journal of Pannonian Botany

Kitaibelia vol. 4 – no. 1. (1999) p.163-164.

Studies on the cryptogamic vegetation of loess cliffs III. Ceratodon conicus (Hampe) Lindb., new to Hungary
Zanten, B. O. Van
Cikk letöltése: [pdf] (20 Kb)

Kivonat:

A magyarországi löszfalak kutatása során (ld. Pócs 1999) a Buda-Pilisi hegységhez tartozó, Pomáz nyugati végétõl délre fekvõ, Margitliget irányába húzódó Vár-hegy (az Oszoly keleti folytatása) részben lösszel fedett mészkõfennsíkján, 200 m tengerszint feletti magasságban, kisebb déli kitettségû mészkõszikla alján, Bryum capillare társaságában egy steril moha keltette fel figyelmemet, felsõ leveleinek csillagszerûen széttáruló, hosszan kilépõ erû csúcsaival. Nyholm (1986) munkája e bélyeg alapján a szubatlanti-mediterrán elterjedésû, a közönséges, acidifil C. purpureus-szal szemben mészkedvelõ Ceratodon conicus-t sugallja, melynek Magyarországra nézve új elõfordulása Európában a legkeletibb (a faj Törökországból és a Himalájából is ismert). Smith (1978) a taxont alfaj értékûnek tartja.

Peristomiuma alapján a Ceratodon conicus jól különbözik a közönséges C. purpureustól: A C. conicus perisztomiumfoga szegélytelen, tövén 21-48 mm széles és 5-9 ízbõl áll, míg a C. purpureus perisztómiumának fogai szegélyezettek, tövükön 32-75 mm szélesek és 8-16 ízbõl állanak (Burley & Pritchard 1990).

Vegetatív állapotban azonban, a rendelkezésre álló irodalom alapján a két taxon elválasztása elég nehéz. A hosszan kifutó levélgerinc a legjobb bélyeg, mely A C. conicus-t az igen változékony C. purpureus csaknem valamennyi alakjától megkülönbözteti. Bár ilyen hosszan kifutó levélgerincû formák elvétve a C. purpureus alakkörében is elõfordulnak, azok levelei hosszabban és keskenyebben kihegyezettek és mind szárazon, mind nedvesen lazán a szárhoz simulók. Ezzel szemben a C. conicus tõlevelei kicsinyek és a szárhoz nyomottak, felsõ levelei nagyobbak és széttárulók, a szár csúcsán valóságos üstököt alkotnak és benedvesítve alig változnak. A magyar példány tipikusan megfelel a C. conicus ezen tulajdonságának.

Ugyanakkor Burley és Pritchard (1990) génuszmonográfiájukban egy másik bélyeget is említenek. Szerintük a C. purpureus levélgerincét keresztmetszetben vizsgálva, egy kisebb csoport felsõ és egy nagyobb csoport alsó sztereid sejtcsoportból álló szilárdító köteg figyelhetõ meg, mely a C. conicus esetében nincs jelen. A magyar növény levélgerincében vannak izolált sztereid sejtek vagy sztereid köteg. Ez látszólag a C. conicus ellen szólna. Nyholm egy, a Leiden-i herbáriumban elhelyezett törökországi példányt, amelyben hasonló sztereid elemek fordulnak elõ, C. conicus-nak határozott. A példányt a genus reviziója során Burley is C. conicus-nak tartotta. Emellet a C. purpureus savanyú vagy neurtrális alzatot kedvel, míg a C. conicus határozottan mészkedvelõ.

Fentiek alapján a pomázi növény nagyon valószínû, hogy a C. conicus-hoz tartozik, mivel minden vegetatív bélyege (kivétel a kérdéses levélgerinc anatómia) és ökológiája is erre vall. Mindenesetre, csak a sporofiton birtokában lehetünk majd egész biztosak hovatartozásában.